Tümtürüm bezsámolóját olvashatjátok, amiért köszönet a  http://www.rpattinson.net/ -nek .

Kb. 1-kor értünk oda a Szabadság térre. Nézzük, hogy “Mégis hol lehetnek? Hát nem kéne itt lennie egy csomó rajongónak?”, aztán megláttuk azt a sok embert,, a lakókocsit, a buszt, és a JHJ 730-as fekete Mercit :D. Beálltunk közéjük, és vártunk. Már kezdtük unni. A barátnőm mondogatta, hogy “menjünk már át a másik oldalra, sokkal jobban lehet látni!”, dehát én persze nem akartam, mert -magamat ismerve- biztos akkor jött volna ki, amikor épp szaladok át a túloldalra. A barátnőm végül átment, én meg készenlétbe állítottam a kamerát. Lábujjhegyre álltam, hogy lássak valamit a lakókocsiból és a környékéből, mert az egész stáb elállta az utat. Ránéztem a barátnőmre egy “Hol van már???!” fejjel, és láttam, hogy felderül az arca, nyitva van a szája, de nem bír megszólalni: és mire odanéztem a lakókocsihoz, Rob már bement. Amikor már bent volt a házban, akkor jött a nagy sikoltozás, mert kb. mindenki lemaradt róla :D.
Átszaladtam a barátnőmhöz, és elkezdtem szidni saját magamat, hogy hogy lehettem ekkora lúzer, hogy nem a lakókocsit néztem. Aztán elkezdtünk sétálni a kávézó környékén, a buszok mellett, és hirtelen megláttuk, hogy ott van annak a háznak az oldalbejárata (legalábbis szerintünk az volt az, és biztos az volt az, mert minden jel arra utalt…xD) :D. A barátnőm bement, én kint várakoztam (ááá, gyáva vagyok :D). Szólt, hogy menjek be. Láttuk, hogy ott egy körfolyosó féleség, és az egyik lakás 3 ablaka ugyanolyan fekete lepellel van letakarva, mint a kinti kapu. Ilyenkor gondoltunk bele, hogy “Jéézusom, ez ROBERT PATTINSON! Itt van egy emelettel feljebb!!”, mert egészen addig annyira elképzelhetetlen volt az egész, hogy alig bírtuk elhinni. Benéztünk a lépcsőházba egy ablakból, és ott volt egy óriási lámpa. Utána inkább úgy gondoltuk, hogy kimegyünk.
Odaálltunk a kávézó elé, és onnan néztük az eseményeket, de a pincérnő ránkszólt, hogy menjünk át a túloldalra. Szépen elsétáltunk, majd félúton úgy döntöttünk, hogy leülünk az egyik üres asztalhoz. Ezt már NAGGGYON bánom :D.
Leültünk, rendeltünk inni, aztán üldögéltünk, beszélgettünk, vártunk. Elképzeltük, hogy milyen szerencsétlenség lenne már, ha mi itt elfoglalnánk magunkat valamivel, és ő PONT akkor jönne ki. A barátnőm (hányszor fogom még használni ezt a szót a beszámoló alatt? :D) elkezdte mondani, hogy “Itt van 10 lépésnyire tőlünk, érted?!! Nem egy óceán választ el bennünket, egy ország vagy valami, hanem LÉPÉSEK!” xD :D
Negyed órán keresztül vártunk, azzal foglaltuk el magunkat, hogy Twilight idézeteket mondtunk.
Hirtelen megláttam, hogy Rob kijön a lakókocsiból.. Meg sem tudtam szólalni. Igaz, hogy már tegnap is láttam ezerszer, de ilyenkor valahogy lefagy az ember…xD A barátnőm épp egy idézet közepén tartott. A kapu irányába nézett, de Robert éppen akkor ment be. A pincérnők gúnyolódtak a rajongó tömegen.
Mikor beletörődtünk, hogy nem láttuk azt a két másodpercet Robertből, elkezdtünk unatkozni. A barátnőm elővette a francia tankönyvét, és elkezdett lefordítani egy dalszöveget magyarra. Még egy negyed óra elteltével meghallottuk, ahogy sikoltozik a sok rajongó, és láttuk, ahogy Robert kijön a házból, és nem a lakókocsijához, hanem a fekete Mercihez megy. Mindenki elkezdett futni, mi meg értetlenkedtünk, hogy “Mi történik?!”. Amikor meghallottuk újból a sikítozást, a barátnőm hátrafordult, és mondta, hogy “Bocsánat, fizetnééééééééénk!!!!!”. A rajongók újból futni kezdtek, és a Merci elhajtott mellettünk, én meg láttam Robert körvonalát. A pincérnő csak 5 perccel később hozta ki a számlát….-.-
Gyorsan felkaptuk a táskánkat, és elindultunk az InterContinental felé, mert akkor még azt hittük, hogy ott szállt meg. Aztán inkább a Four Seasons elé mentünk, mert ott többen voltak. Megállapítottuk, hogy az autó biztosan a parkolóban van, és majd fel fog jönni. Megkérdeztük az őrféleséget, hogy itt van-e, és mondta, hogy nincs. Megkérdeztük, hogy hogyha itt lenne, elmondaná-e, hogy itt van, erre mondta, hogy akkor sem mondaná el, de tényleg nincs itt. Kérdeztük, hogy az segít-e, ha ismerjük a kocsiját, és kérdezte a pasi, hogy “Mé, autóval jár?”, aztán inkább megköszöntük, és elmentünk.
Egy idő után visszamentünk a térre, és néztük, hogy miért vannak ilyen kevesen. Aztán egy kicsit arrébb mentünk, és ott volt a tömeg a busz túloldalán. Néztük, hogy mivan, aztán 3 perc múlva megérkezett a Merci, kiszállt belőle Robert, és sikerült felvennem a hááátááát videóra. Juhú.
Felmentünk a járdára, és egyre közelebb voltunk a kapuhoz. Negyed óra után a piros mellényes őrféleség (mi elneveztük Eperkének :D xD) mondta, hogy menjünk át a járdára. Mindenki nyafogni kezdett, és bemondtam, hogy többség dönt. Mondta, hogy elárul egy titkot, de csak akkor, ha utána felmegyünk a járdára. Mondta, hogy Robert még fél órán keresztül nem fog kijönni. Átmentünk a másik oldalra.
Néha láttuk, ahogy kijön a házból, és besiet a lakókocsiba lehajtott fejjel, aztán visszamegy (olyan rossz, tegnap annyira…közvetlen volt :S). Tudtuk, hogy nem lesz esélyünk fényképet és/vagy aláírást kérni tőle, ennek ellenére néhányan tollat és papírt szorongattak a kezükben. Kijött Rob, és bement a lakókocsiba. Ezután 1 órát várakoztunk.
A barátnőmmel visszamentünk a másik járdára (a többiek jöttek utánunk :D), és odaálltunk a sarokra, a kamerát videóra állítottam, és elindítottam, mert azok után, amik ma történtek, biztosan megint túl későn kapcsoltam volna be a gépet. Nagyon sok videót vettem fel, amiben nem történik semmi. Eperke szólt, hogy menjünk át a másik járdára, mert ott van egy nagy kábel, amin rajta állunk, és veszélyes -.- (vagy minket féltenek, vagy a kábelt). A rajongó csapat valahogy lecsúszott az úttestre (megint), ezért újból felküldtek minket a járdára. Néhányan elindultak a másik járdához (ahonnan elküldtek minket), erre mondta a pasas, hogy tökmindegy, hogy melyik járdára megyünk, csak álljunk rá valamelyikre. Mondta volna ezt hamarabb…
Nem láttunk semmit. Már fájt a lábunk a lábujjhegyre állás miatt, és a kezem a kameratartás miatt. Szépen lemerítettem a fényképezőmet, ezért elkértem a barátnőm fényképezőjét, amit nem használtam sokáig, mert majdnem az is lemerült. Ekkor elővettem a mobilomat, ami nagyon csúnya képet csinál, ha zoomolunk rajta, de jobb volt a semminél.
Iszonyatosan sokáig álltunk ott, már mindenki nyafogott és röhögött kínjában :D :).
Hirtelen elkezdtek újból sikoltozni (de már nem olyan hangosan), és mire odanéztem, már nem volt ott. Akkor volt elegem :D Mennünk kellett. Elindultunk annak ellenére, hogy nagyon érdekelt bennünket, hogy mit kezdtek el építeni a busz mellett. Mennyi mindent megtettünk azért, hogy egy picit lássuk őt, de véééégülis…megérte :D:D